Tóth Árpád

Élete és költészete

Tóth Árpád élete röviden

Aradon született 1886-ban, majd Debrecenbe költöztek.
Eleinte tehetséget mutatott a rajzolásban.
Tüdőbajban szenvedett.
Tanulmányait a budapesti egyetemen nem fejezte be, mert a szüleit neki kellett eltartani.
1908-tól a Nyugat munkatársa.
Újságíróként dolgozott.
Harmonikus családi életét a betegsége árnyékolta be, amely 1928-ban végzett vele.

Körúti hajnal

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még

Üveges szemmel aludtak a boltok,

S lomhán söpörtek a vad kővidék

Felvert porában az álmos vicék,

Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt

A keleti ég váratlan zsarátja:

Minden üvegre száz napocska hullt,

S az aszfalt szennyén szerteszét gurult

A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány

Akác részegen szítta be a drága

Napfényt, és zöld kontyában tétován

Rezdült meg csüggeteg és halovány

Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,

Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:

Egy kirakatban lila dalra kelt

Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt

Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott

Sínjén villamos jajdult ki a térre:

Nappal lett, indult a józan robot,

S már nem látták, a Nap még mint dobott

Arany csókot egy munkáslány kezére...

Tóth Árpád elsőként ír a nagyvárosról (1923).
A költő, a szürke és barátságtalan városban is felfedezi a szépséget.
A hajnal szépíti meg a várost.
A költő az átváltozás pillanatát ragadja meg, amikor a szürke város életre kel.
Megjelenik a versben a szinesztézia (lásd: Irodalomi fogalomtár)
Gyakoriak a megszemélyesítések, alliterációk, ellentétek.
A vers a valóságban bekövetkező varázslatot ragadja meg művészi érzékenységgel.

Isten oltó-kése

Pénzt, egészséget és sikert

Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

Tüdőbajra utolsó sorok:

"Bordáim közt próbáid éles kését"
"Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín,..."
"Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak Uram, többet adtál"

Tóth Árpád egyik utolsó költeményei közé tartozik az Isten oltó-kése.
Műfaja: elégia (lásd: Irodalomi fogalomtár)
Már az első három szóban meghatározza szenvedésének forrását: "Pénzt, egészséget és sikert" - ezek hiányoztak életéből.
Ez egy létösszegző vers, hiszen számadás az életéről.

Összefoglaló kérdések

Ha átolvastad és megtanultad a fentieket, akkor próbálj meg válaszolni a kérdésekre!

Körúti hajnal

Mi az a szinesztézia?
Mit jelenít meg a költő a versben?
Keressetek fényre utaló szavakat!
Melyik költői képet ismered fel? Keress még 2 példát rá!
"Vak volt a hajnal"
"Bűvölten állt az utca"