Radnóti Miklós

Élete és költészete

Radnóti Miklós élete röviden

1909-ben született Budapesten.
Zsidó családból származott. Anyja születésekor meghalt, apjával és nevelőanyjával élt.
Első versei a Kortárs folyóiratban jelentek meg.
Első kötete a Pogány köszöntő volt (1930)
A szegedi egyetemre járt.
1932-ben csatlakozott a Nyugathoz.
1935-ben feleségül vette gyerekkori szerelmét, Gyarmati Fannit.
1944-ben halt meg Abdán.

Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

A cím ellentmondást sugall. Az óda műfaja valamilyen eszme fennkölt dicsérete. Míg a tétova szó bizonytalanságot jelent.
A vers tartalmilag két részre bontható:
- Az első rész a költő próbálkozását mutatja be, hogy versbe szedje hitvese iránti érzelmeit. Ehhez azonban nem elégségesek a költői eszközök. Arra a következtetésre jut, hogy nem lehet szavakba foglalni a szerelem érzését.
- Az igazi bizonytalanságot a halálfélelem mutatja ("Talán lesz még idő"). A vers záró részében az elalvó hitves adja a biztonságot a költő számára.
"Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág" - ezzel a metaforával ragadja meg az elalvás pillanatát.

Levél a hitveshez

A mélyben néma, hallgató világok,

üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is itt felejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

1944 őszén írja a Lager Heidenauból (Szerbia), ahol zsidó munkatáborban van.
A versben találhatóak reményt sugározó és a valóságba visszatérítő kifejezések is:
REMÉNYT SUGÁROZ:
"tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom,"
"A csókjainkról élesebb az emlék,"
"de mégis visszatérek;"
"szívós leszek, mint fán a kéreg"
NEGATÍVUMOK:
"csak messze vagy!"
"s fogoly vagyok."
"Mikor láthatlak újra, nem tudom már,"
"bombázórajok húznak el felettem;"
A Lager borzasztó körülményei közül, a háború vadságában írja a verset, mégis együtt jelenik meg az idill és a tragikum.
A Fanni-szerelem egy diákkori szerelem volt. 14 éves volt a lány, amikor megismerkedtek, de mindketten tudták, hogy az igazival találkoztak. 1935-ben összeházasodtak.
A hitvesi versekben fokozatosan mélyül az egymás iránti szerelem:
Hasonlatok < Tétova óda < Levél a hitveshez < Hetedik ecloga
Műfaja: episztola (költői levél)
A vers építő elemei az álom, a képemlékek és a valóság.
Az álomban ott van Fanni, belülről mindig látja őt. A régi szerelem emléke frissen él benne. A valóság, hogy Fanni "hitvesem s barátom", de messze van.
A remény és a kétségbeesés váltakozik a versben.
Dacolva a körülményekkel ígéri, hogy hazamegy, de a utolsó sorban "a 2x2 józansága hull rám" visszarántja a valóságba.

Nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

1944-ben írja a verset. Ekkor otthon tartózkodik még, de többször is behívták már munkaszolgálatra.
A zsidótörvények már életbe léptek, és egyre jobban érezhető a közeledő veszély.
Hazafias verset írni ilyen körülmények között igazán hősies cselekedet.
Benne van a megbocsájtás és a tiszta szívű rajongás a hazája iránt.
A vers szerkezete:
I. Vallomás: "Itthon vagyok"
II. A fent és lent ellentéte. A két nézőpont:
- pilóta: gyárat, vad laktanyát, szántóföldet...
- lírai én: szöcskét, ökröt, szelíd tanyát, dolgozót...
III. E/1. személyről T/1. személybe vált.
Az egész magyarság nevében szól. A bűn azonban nem kollektív, hisz nem lehet egy egész nemzet bűnös.
IV. Isten védelmét kéri egy metaforával.
"Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg."

LETÖLTÉS Radnó...en-4.pdf

A vers megírásának körülményei:
A költő ekkor már tudta, hogy a tábort felszámolják és erőltetett menetben hazafelé indulnak. Neki sikerült az első csapathoz csatlakozni, mert az a hír járta, hogy az ottmaradókat megölik.
A vers címe egy katonai kifejezésre utal, ami azt jelenti, hogy gyors menetben, pihenő nélkül tesznek meg hosszú utat.
A vers tartalma és formája közti összefüggés:
A középen húzódó sorköz egy útvonalat rajzol ki, ami a rabokra váró menetet ábrázolja (képvers).
Két magatartásforma áll egymással szemben a versben, ami a lírai én lelki vándorlását szemlélteti. Felváltva szólal meg a remény és a reménytelenség hangja, amiket az ellentétes mellérendelő kötőszók választanak el.
A remény mellett szól az idilli kép, ahogy az otthonra emlékezik, a valóság azonban szemben áll ezzel: az otthont már lebombázták.
A vers zárása mégis reményteli.
A költői felkiáltás a végén azt sugallja, hogy a költő túléli a borzalmakat.
Az életben sajnos tudjuk, hogy nem így alakult.

Hetedik ecloga

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad

tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, -
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

A hexameter tulajdonságai (lásd: Irodalomi fogalomtár)

Műfaja: ekloga (lásd: Irodalomi fogalomtár)
- Vergilius ókori római költő műfaja volt.
- Tőle fordított eklogákat Radnóti, ettől kapott kedvet, hogy ő is írjon. (Nyolc eklogát írt, de tízet akart.)
A Levél a hitveshez című vers párja: Beszámoló a tábor borzalmairól. Keveredik benne a remény és a reménytelenség. A hazaszeretet vágya. A hitves utáni vágyakozás.
A vers utolsó sora, a legszebb szerelmi vallomás.
"nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár"

Razglednicák

Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,

a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

1944. augusztus 30. A hegyek közt

Kilenc kilométerre innen égnek

a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944. október 6.

Az ökrök száján véres nyál csorog,

az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Mohács, 1944. október 24.

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

Razglednicák = Képeslapok
Az erőltetett menet folyamán készültek el ezek a rövid versek. Szerbiából Németországba haladtak, Radnóti Abdáig jutott.
A képeslapok egyre drámaibbak lesznek:
Az első kettőben a háborús körülményekre utal.
A harmadikban már a teljes kimerülést jeleníti meg.
Az utolsó, amely egyben Radnóti legutolsó lejegyzett verse is, már teljes reménytelenséget sugall. A halál körülményei szinte pontosak. A húr-hasonlat utalást jelent a költő hegedűművész barátjára.

Összefoglaló kérdések

Ha átolvastad és megtanultad a fentieket, akkor próbálj meg válaszolni a kérdésekre!

A Tétova óda című versben mit tudunk meg a címből? Mi okozza a tétovaságot?
Mit jelent az episztola?
A Nem tudhatom című versben mi a különbség a lírai én és a pilóta látásmódja között? Mit lát az egyik, és mit a másik? Miért néznek másként a tájra?
Mit akar kifejezni azzal a költő, hogy E/1.-ből T/1.-be vált?
Elemezd a Hetedik ecloga egyik sorát időmértékesen!
Mit jelent a 'razglednicák' szó?
Mi az az erőltetett menet? Az Erőltetett mentet című versben mi a összefüggés a tartalom és a forma között?