Juhász Gyula

Élete és költészete

Juhász Gyula élete röviden

1883-ban született Szegeden.
Munkásságára nagy hatással volt Ady Endre.
Reménytelen szerelem: Sárvári Anna.
Életében boldogtalan, társtalan és magányos.
Öngyilkos próbált lenni többször is.
Lírájának az alaphangja a bánat és a szomorúság.
Impresszionista stílusú.
1937-ben halt meg (megmérgezte magát).

Tiszai csönd

Hálót fon az est, a nagy, barna pók,

Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól,

Tücsök felel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold:

Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,

Hallgatják halkan a harmonikát.

Magam a parton egymagam vagyok,

Tiszai hajók, néma társatok!

Kettősség jellemzi a verset: A képek alapján megjelenik az idill, de a hangulata szomorú.
6 x 2 sorból áll.
Páros rímű lírai műfaj. Metaforával indul.
Jellemző a versre a hiány, személytelenség.
Csak a lírai én van ott egyedül, ő lát mindent. Azonosul a mozdulatlan, tiszai hajókkal.
Impresszionista stílusú.

Anna-versek

Milyen volt...?

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Anna vonásai már elmosódnak a költő emlékezetében. Visszaidézi a lány emlékét.
Párhuzamba állítja a lány alakját a természeti képekkel. (A színekkel, tulajdonságokkal.) A mezők, az ég, a tavaszodó rét mind egy segédeszköz a visszaemlékezésre.

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

A vers elején a lírai én szerint az évek múlásával elhalványult a szerelem.
A fordulat az "ó de mégis"-sel kezdődik.
A költő bevallja, hogy mégsem múlt el a szerelem, mert újra és újra átéli.
A vers imádságos szavakkal zárul.
A fohász nem Annához, hanem a szerelemhez szól. Ez hoz reményt az életében.

Összefoglaló kérdések

Ha átolvastad és megtanultad a fentieket, akkor próbálj meg válaszolni a kérdésekre!

Tiszai csönd
Melyik szakaszban tűnik fel a lírai én?
Milyen hasonlóságokat veszel észre a lírai én és a tiszai hajók között?
Készíts rajzot a vers szövege alapján!
Ki volt Juhász Gyula szerelme?
Milyen volt...
Mi minden idézi fel Anna alakját?
Melyik évszak maradt ki a versből? Miért?
Keress a versben alliterációkat!
Az Anna örök című verset két részre tudjuk osztani. Mi a választópont? Jellemezd a két részt!