Anya-versek

Mama, Anyám, Kései sirató

Anya-versek

József Attila életében az anya alakja újra és újra visszatér, és verseiben is sokszor megjelenik. 
A lírai én ezekben a versekben egy kisgyerek bőrében szólal meg ("ordítottam, toporzékoltam"). A meghalt anya utáni vágy más és más hangon szólal meg:
- visszaemlékezés (Mama, Anyám)
- látomás szerűen (Mama)
- vádlóan, ostorozva (Kései sirató)
De mindegyikben ugyanaz az érzés, a hiányból fakadó fájdalom szólal meg. 
Felnőttként minden nőben az anyát kereste, és a szerelem beteges ragaszkodássá alakult át benne.

József Attilának 3 nagy szerelmét említjük: 

  • Vágó Márta (1928):
    Eleinte úgy tűnt, hogy a két fiatal viszonozza egymás iránti érzelmeiket, bár Márta szülei, és társadalmi és vagyoni státuszuk különbsége okozta a legnagyobb gondot. Ám amikor a szülők beleegyeztek a házasságba, Mártának Londonba kellett mennie egy évre. Egy ideig még leveleztek, ám a kapcsolat egy idő után megszakadt.
  • Szántó Judit:
    6 évig voltak együtt, de szerelemről nem beszélhetünk, inkább Juditban a gondoskodó anyát látta, a lány pedig a költő tehetségébe volt szerelmes.
  • Kozmutza Flóra:
    "1937. február 20-án ismertem meg József Attilát, személyesen...-" így emlékezik vissza Flóra. József Attila megkérte a lány kezét, aki csak a sokadik sírós lánykérésre mondott igent. József Attila idegszanatóriumba került, a fiatal pszichológusnő gyakran látogatta (a költő barátai kérésére). Balatonszárszón is meglátogatta, ez volt utolsó találkozásuk.

Az Én, József Attila című musicalben Vágó Márta és Kozmutza Flóra iránt érzett kötődését mutatják be. Itt találsz pár megzenésített verset belőle. 

MAMA

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Anyám

A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban - -

Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek - -

Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól - -

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás - -

Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok - -

A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki - -

Kései sirató

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

Remélem, találsz valami hasznosat!
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el