Ady Endre

Élete és költészete

Ady Endre élete röviden

1872 Érmindszent - 1919 Budapest
Hosszabb kapcsolata volt Diósi Ödönné Brüll Adéllal (Léda)
Kilenc évig tartott a kapcsolat, de végig zaklatott és ellentmondásos volt
1906-ban megjelenik az Új Versek verseskötete, ami modern, szokatlan, meghökkentő
1908-ban verse megjelenik a Nyugatban, Ady vezéregyéniség lesz az irodalomban
Rendszeresen jár Párizsba
Európai modern művészeti stílusokat alkalmazza
1911-ben megismerkedik Boncza Bertával (Csinszka)
1915-ben feleségül veszi
A lány megnyugvást jelent élete utolsó éveiben, hiszen négy év múlva meghal

Ady szerelmi lírája

Brüll Adéllal Ady Nagyváradon ismerkedett meg.
Ady és Léda kapcsolata kilenc évig tartott, de már az elején kiderült, hogy ellentmondásos a kettejük viszonya.
A szenvedélyes szerelem mellett minden Léda-versben megjelenik a halál és az elmúlás gondolata.
Csinszka szerepe Ady életében a tiszta lágy szerelem megteremtése. Békés kapcsolat volt Ady utolsó éveiben, a megnyugvást jelentette a fiatal lány.

Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

"Kik ezek?" S mi bús csöndben belépünk.

Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk

S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat

A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben

Téli szél zúg s elalusznak a lángok.

Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve

Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

Első versszak: Az igéi sejtetik a vers hangulatát. Pl.: sikolt... Egy bál vidám társaságát jeleníti meg a kép, de az utolsó sorban megjelenik a félelem.
Második versszak: Érezhető az ifjú párok félelme, erre utalnak a halálarcok.
Harmadik versszak: Fokozódik a rémült hangulat azzal, hogy elhal a zene az ifjú párok pedig "sírva, dideregve" rebbenek szét.
A versben végigvonul az ellentét: fekete pár - ifjú párok
A vers nyugtalanságát okozzák az áthajlások (lásd: Irodalomi fogalomtár)
Műfaja: dal (lásd: Irodalomi fogalomtár)

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,

Csattognak az új héja-szárnyak,

Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk,

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

A versben a héja-nász a szerelem metaforája (lásd: Irodalomi fogalomtár).
Az Ősz az elmúlás, míg a Nyár a szerelem boldogságát jelképezi.
A versben szereplő határozói igenevek (vijjogva, sírva, kergetőzve) a küzdelem és a szenvedély együttes jelenlétét mutatja.
"Ez az utolsó nászunk" sor azt, jelenti, hogy ennek a szerelemnek nincs jövője.
A héja-metafora (ami végigvonul a versben) önmagában is félelmet kelt.
Műfaja: dal (lásd: Irodalomi fogalomtár)

Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

A vers egy hétköznapi esemény közben születik.
Ady sétál a Szajna partján, amikor megérinti a halál gondolata.
A versben szimbólum fedezhető fel: az Ősz és a Nyár.
Az Ősz a halál és az elmúlás, a Nyár pedig az élet és a boldogságot jelenti.
Műfaja: elégia (lásd: Irodalomi fogalomtár)

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán

Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

A lírai én múzsája a felesége. Az idősödő férfi, aki már betegséggel küzdött, Csinszkában találta meg a nyugalmat.
A kéz és a szem kapcsolata a biztonságra utal.
Az első versszak nyugalmát megzavarja a második versszak zaklatottsága.
Az ősi vad metafora a háborútól és a betegségtől való menekülést jelképezi.
A harmadik versszakban az ismétlésben megjelenik a félelem, amelynek következtében még jobban egymásba kapaszkodnak.
A záró versszakban a miért? és a meddig? kérdések a haláltól való félelmet fejezik ki.
Műfaja: dal (lásd: Irodalomi fogalomtár)
Verselése: ütemhangsúlyos verselés (lásd: Irodalomi fogalomtár)
Rímelése: keresztrím

Ady magyarság-versei

A föl-földobott kő, A magyar Ugaron, Góg és Magóg fia vagyok én, A Hortobágy poétája

A föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,

Szédül, elbusong s lehull a porba,

Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,

Magyar vágyakkal, melyek elülnek

S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,

Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban

Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,

Kicsi országom, példás alakban

Te orcádra ütök.

Szimbólum a kő, maga Ady Endre. A kő fel és le esik, a költő egyszer el akar menni (Párizsba), de mindig visszaesik magyar hazájába.
Az első három versszakban E/3.-ben a második három versszakban E/1.-ben mondja el.
A versben lévő ismétlések: százszor, kicsi országom, újra meg újra...
Verselése: Ütemhangsúlyos verselés (lásd: Irodalomi fogalomtár)
Rímelése: a a x
Ellentétek: fel és le dobott kő.

A magyar Ugaron

Elvadult tájon gázolok:

Ős, buja földön dudva, muhar.

Ezt a vad mezőt ismerem,

Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:

E szűzi földön valami rág.

Hej, égig-nyúló giz-gazok,

Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,

Míg a föld alvó lelkét lesem,

Régmult virágok illata

Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,

A gaz lehúz, altat, befed

S egy kacagó szél suhan el

A nagy Ugar felett.

Szimbolista tájvers (belső érzéseit vetíti a tájra)
Az Ugar = Magyarország
A gyomok azok az emberek, akik nem ismerik el Adyt költőként, nem nyitnak nyugat felé.
Műfaja: dal (lásd: Irodalomi fogalomtár)
Verselése: ütemhangsúlyos verselés (lásd: Irodalomi fogalomtár)
Rímelése: félrím
Ellentétek: a gyom és virág ellentéte
A hangneme keserű és szomorú.

Góg és Magóg fia vagyok én

Góg és Magóg fia vagyok én,

Hiába döngetek kaput, falat

S mégis megkérdem tőletek:

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

Szabad-e Dévénynél betörnöm

Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,

Legyek az új, az énekes Vazul,

Ne halljam az élet új dalait,

Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva

Mégiscsak száll új szárnyakon a dal

S ha elátkozza százszor Pusztaszer,

Mégis győztes, mégis új és magyar.

Az Új Versek kötet első verse.
Góg és Magóg bibliai nevek, pogány népek fejedelmei, akiket kitaszítottak a közösségből: ezért döngetik a kaput. A magyar nép szimbólumai.
Verecke keletet, míg Dévény nyugatot jelképezi.
Vazul egy lázadó, akivel Ady sorsközösséget vállal. Ő is lázad az elmaradottság ellen.
A vers hangvétele: lázadó.
A vers kulcsszava: az új, ami a költészet megújulására utal.
A fő ellentét: hiába - mégis
Ady büszkén vállalja ősi magyarságát, a hagyományokhoz való kötődést DE! ezt nem tartja ellentétesnek az új művészeti irányzatokkal.

A Hortobágy poétája

Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok

Megfogták százszor is a lelkét,

De ha virág nőtt a szivében,

A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,

Gondolt halálra, borra, nőre,

Minden más táján a világnak

Szent dalnok lett volna belőle.

Az Új Versek kötetében jelent meg.
Ady maga a nagy szemű legény, aki idegennek érzi magát.
Ő az érzékeny költő, vele szemben áll a környezete.
A Hortobágy, (Magyarország) egy olyan hely, ahol nincs szükség művészetre.
Nem ápolja senki, így elpusztul.
A legény betemeti dalait, a művész kénytelen hasonulni a többiekhez.
Metonímia: Olyan költői kép, amely két fogalom érintkezésén alapul. Létre jöhet térbeli, időbeli, anyagbeli és okozati érintkezés alapján.

Összefoglaló kérdések

Ha átolvastad és megtanultad a fentieket, akkor próbálj meg válaszolni a kérdésekre!

Hasonlítsd össze Lédát és Csinszkát 3-4 összefüggő mondatban!
Írj 3-4 összefüggő mondatot a Lédával a bálban című versről!
Góg és Magóg fia vagyok én:
Keresd meg a vers szövegében a történelmi eseményekre utaló szavakat!
Milyen a vers hangneme? Választásaidat indokold (akár egy sorral)!
dacos, nyugodt, gyújtó, kihívó, keserű, tárgyilagos, izgatott
A Párisban járt az Ősz című versében az Ősz és a Nyár minek a metaforája?
Mi a műfaja, milyen a rímelése és a verselése az Őrizem a szemed című versnek?
Versfelismerés. Mely versekre ismersz rá?

"Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse dalok:"
"Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek"
"Útra kelünk. Megyünk az Őszbe
Vijjogva, sírva, kergetőzve."
"Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,"
"Már vénülő kezemmel
fogom meg a kezedet,"
"Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok"